Eminescu, Mihai: Messze vagyok tőled (Departe sunt de tine... in Hungarian)

Departe sunt de tine şi singur lângă foc,
Petrec în minte viaţa-mi lipsită de noroc.
Optzeci de ani îmi pare în lume c-am trăit,
Că sunt bătrân ca iarna, că tu vei fi murit.
Aducerile-aminte pe suflet cad în picuri,
Redeşteptând în faţă-mi trecutele nimicuri;
Cu degetele-i vântul loveşte în fereşti,
Se toarce-n gându-mi firul duioaselor poveşti,
Ş-atuncea dinainte-mi prin ceaţă parcă treci,
Cu ochii mari în lacrimi, cu mâni subţiri şi reci;
Cu braţele-amândouă de gâtul meu te-anini
Şi parc-ai vrea a-mi spune ceva... apoi suspini...
Eu strâng la piept averea-mi de-amor şi frumuseţi,
În sarutări unim noi sărmanele vieţi...
O! glasul amintirii rămâie pururi mut,
Să uit pe veci norocul ce-o clipă l-am avut,
Să uit cum dup-o clipă din braţele-mi te-ai smult...
Voi fi bătrân şi singur, vei fi murit de mult!

Messze vagyok tőled, tűz mellett egymagam,
Szánalmas életemen pörgetem agyam.
Mintha nyolcvan évet éltem volna már,
Hogy vén vagyok, mint a tél, s hogy te meghaltál.
Cseppekben hull lelkemre minden régi emlék,
Szemem előtt átfut sok apró kis semmiség.
Ujjaival a szél az ablakokba csap,
Gondolatom gyengéd meséket fonogat,
És mintha ködből jönnél, feltűnsz hirtelen,
Nagy szemeidben könnyek, kezed vékony s hideg;
Mind a két karoddal nyakamba kapaszkodsz,
Valamit mondanál, majd sóhajtasz egy nagyot…
Szerelem- s szépségvagyonom magamhoz ölelem,
Csókokban egyesítünk két nyomorult életet…
Ó! Emlékek hangja legyen néma örökké,
Feledjem végkép a pillanatnyi szerencsét,
Feledjem, ahogy karjaimból magad kitépted…
Vén leszek s magányos, s te halott leszel régen!

2022