Sorescu, Marin: Létra az égbe (Scara la cer in Hungarian)

Un fir de paianjen
Atârna de tavan.
Exact deasupra patului meu.

În fiecare zi observ
Cum se lasa tot mai jos.
Mi se trimite si
Scara la cer - zic,

Mi se arunca de sus.

Desi am slabit îngrozitor de mult
Sunt doar fantoma celui ce am fost
Ma gândesc ca trupul meu
Este totusi prea greu
Pentru scara asta delicata.

- Suflete, ia-o tu înainte.
Pâs! Pâs!

Egy pókhálószál
Lógott a plafonról.
Pontosan az én ágyam felett.

Minden nap figyelem,
Amint egyre lejjebb ereszkedik.
Nekem létrát is
Küldenek az égből – mondom.

Felülről dobták le.

Habár borzasztóan sokat fogytam
Csak árnyéka vagyok annak, ami voltam,
Azt gondolom, hogy a testem
Mégis túl nehéz lehet
Ehhez a gyenge létrához.

- Lélek, indulj te előre.
Pissz! Pissz!