Sorescu, Marin: Indok (Pricina in Hungarian)

Mie mi s-a omorât timpul,
Onorată instanţă.

Când mă întorceam eu voluntar
Din război,
Am băgat de seamă
Că timpului meu îi fuseseră amputate
Inima, gura şi fruntea.

Dar nici aşa nu mi l-au lăsat în pace,
L-au pus să facă zile-chin, zile-lacrimi, zile-maşină, zile-bou,
O mulţime de lucruri
Care nu-l interesau.

Apoi au început să experimenteze pe el
Fel de fel de otravuri -
Tristete, necazuri -
Parca asa le zicea.

Lovitura de gratie i-a fost data in cap
Cu o bucata de destin
De esenta tare.

Iertati-mi expresia,
Dar asta n-a fost viata !
De atunci, iata, am pierdut si jumatate din moarte
Asteptandu-mi randul la coada,
Ca sa v-aduc la cunostinta pricina mea,
Aici,
La judecata de apoi.

Megölték az én időmet,
Tisztelt bíróság.

Mikor önkéntesen tértem
Vissza a háborúból,
Azt vettem észre,
Hogy az időmnek amputálták
A szívét, száját és homlokát.

De még így sem hagyták békén.
Gyötrelem-, könny-, gép-, ökör-napokat kellett tartania,
Egy csomó dolgot,
Amik nem érdekelték.

Aztán kísérletezni kezdtek rajta
Különböző mérgekkel -
Bánattal, bosszúsággal -
Mintha ezt kérte volna.

Kegyelemdöfésként fejbe vágták
Egy kemény állagú
Végzet darabbal.

Bocsánat a kifejezésért,
De ez nem volt élet!
Azóta, íme, elveszítettem fele halálom is,
Várakozók közt soromra várva,
Hogy tudomásukra hozzam az indokot
Itt,
Az utolsó ítéletnél.