Dinescu, Mircea: De rerum naturae (De rerum naturae in Hungarian)

Incep din nou spectacolele:teiul
isi joaca mireasma cabotina
Deus în machina si-a pus uleiul
totul e uns si totul e rutina.

Marea si-a luat tainul -
inecatii
precum cosasii stau proptiti în raze,
pe mal prelatii
pritocira vinul
la abator mugeste boul Apis,
cu lingurita vom gusta preaplinul -
viata-i scumpa timpu-i insa gratis.

Si norii ce-au filmat o zi intreaga
cu sila lor inalta-deobiective
vomita iar în burg o ploaie bleaga
pe filozofii cu-a-lor lumi perfecte

Kezdődnek újra a látványok: a hárs
szétteríti a ripacs illatot,
Isten a gépébe önti friss olaját,
minden zsírozott és minden bejáratott.

Részét a tenger is kivette -
a napon,
mint kaszások, kiterülnek a fulladtak,
a főpapság a parton
a bort már lefejtette,
a vágóhídon bőg az Apis bika,
majd kiskanállal kóstoljuk, mi túlcsepegne -
drága az élet, de az időnek nincs díja.

És az egész nap filmező felhők
a magas lencse-undorukkal
a városra szórnak egy kókadt esőt,
a filozófusokra, tökéletes világukkal.