Dinescu, Mircea: Az elmenő balladája (Balada celui plecat in Hungarian)

Am iubit urite dar destepte
 si frumoase fără capatii,
 n-am avut inbirea cea dintii
 n-a avut rabdare să m-astepte.

 Ingerul ca unghia intoarsa
 mi-a crescut în carne dimpotriva,
 mi-ati adus la nastere coliva
 si la groapa dric cu cioc de barza.

 Zilele bolesc pe-aici ca anii,
 anii - zilieri trecuti prin ferma.
 Va uitarati cu binoclu-n sperma
 cum vislesc stramosii mei, tiganii.

 Haida-de! De-a lungul si de-a latul
 m-ati vinat când nu eram acasa.
 Chiar si-acum când stau intins pe masa
 eu sositul rid de eu plecatul.

Szerelmeim okos csúnyák
és szép esztelenek,
elkerült első szerelmetek,
rám várni megunt már.

Az angyal görbe körömmel,
belém nőtt, húsomba vájt,
ajándékotok halottas kalács
és gyászkocsi gólya csőrrel.

Itt a napok betegen tengődők,
mint farmot megjárt cselédek.
Az ondót nagyítóval néztétek,
Ahogy eveznek a cigány ősök.

Gyerünk! Széltében-hosszában
űztetek, ha nem voltam otthon.
Most is, itt elnyúlva a padlón,
Az érkező énem nevet, magában.