Dinescu, Mircea: Az öngyilkos szomorú eltérítése (Trista deturnare a sinucigasului in Hungarian)

Ti-ai uitat Doamne în om       
sclipatul sculei tale de-argint       
ca un chirurg distrat       
ce coase-n pielea pacientului bisturiul si foarfeca.       
Altfel de unde aceasta disperare fără adresa       
ironia acestor lacrimi de imprumut?       
Epilepticul electrocutat de un inger       
ramine gravid,       
dar cine să-l moseasca si să-i scoata       
reveria din timpla?       
       
Sinucigasul din melancolie       
se-arunca de pe catedrala Notre-Dame       
si striveste-un copil în cadere.       
Cine l-a condamnat în zbor să devina ucigas de copii?       
Nu degeaba scriau derbedeii pe ziduri       
loc de lovit cu capul,       
acordindu-ti o sansa în plus să verifici       
daca moartea iti apartine de drept,       
daca moartea e o afacere strict personala.      

Az emberben felejtetted Uram
ezüst szerszámod ragyogását,
mint egy szórakozott sebész,
aki a páciens bőrébe varrja a szikét és az ollót.
Különben honnan ez a címtelen kétségbeesés,
e kölcsönvett könnyek iróniája?
Egy villámsújtotta epilepsziás
terhesen marad,
de ki bábáskodik és ki veszi ki
üstökéből az ábrándozást?

Az öngyilkos búskomorságból
ugrik le a Notre-Dame katedrálisról,
és estében szétnyom egy gyereket.
Ki ítélte arra, hogy esés közben gyerekgyilkos legyen?
Nem hiába írták a csavargók a falakra
,,itt a fejelés helye"
még egy esélyt adva, hogy ellenőrizd
a halál jogosan megillet-e,
a halál szigorúan magánügy-e.