Dinescu, Mircea: Levél Mihail Bulgakov úrhoz (Scrisoare către domnul Mihail Bulgakov in Hungarian)

Istoria face levitatie.Oras avortat.
Lucrurilor la primarie lis-a dat un alt nume.
Puskin cu pantalonii sai albi va fi deportat
In Siberia literei, în postume.

Biserici invelite în ziare ca sticlele cu vin
sint coborite-n pivnite degraba.
Ingerul se va refugia-n chioscul de vizavi-n
strugurii verzi pe taraba.

Existi si tu ca buzunarele sfiintilor
(fiindca sfintii nu au buzunare)
stai retras în tristetea parintilor
alaptat de-o tristete mai mare.

Cui să te plingi, când toata cavaleria
e strinsa-n curtea fabricii de zahar?!
Saluta si tu maiestuos mizeria
si rigiitul cult de mare mahar.

Tine-ti si tu celulele-n dirlogi
fă-te si tu ca hoitul nu miroase,
nu te-ntreba cei cu acesti milogi
ce-i cu aceste ziduri fara case.

Trage cortina, Ezechiel. Sfirsit.
Razboi pierdut.Inger lasat la vatra.
Experienta nu a reusit.
Omul e-un câine.Chiar daca nu latra. 

A történelem lebeg. A város abortált.
A dolgokat átnevezték a hivatalban.
Puskin fehér nadrágjában deportált
Lesz betűk Szibériájába, holtában.

Templomok újságokba rejtve, mint borosüvegek,
gyorsan a pincékbe süllyesztődnek.
Az angyalok a szemközti bódéhoz sereglenek
a pultokra, éretlen szőlőszemeknek.

Létezel te is, mint szentek zsebei
(mert nincsenek zsebei a szenteknek)
ülsz magányosan szülők keservein,
emlőjén nagyobb keserveknek.

Kinek panaszkodj, mikor a teljes lovasságot
a cukorgyár udvarára terelték?!
Köszöntsed te is fenségesen a nyomorúságot
s kik a nagy góré böfögést művelték.

Tartsad gebékben te is sejtjeidet,
játszad, hogy a hulla nem bűzlik,
ki ez a sok koldus, hagyd a kérdéseket,
s miért e sok fal, amely ház nélküli.

Húzd le a függönyt Ezékiel. Vége.
A harc elveszett. Az angyal leszerelt.
A kísérletnek rossz az eredménye.
Az ember kutya. Nem ugat, de leszerepelt.