Blandiana, Ana: Ősz, hagyd… (Lasă-mi toamnă in Hungarian)

Lasă-mi, toamnă, pomii verzi,
Uite, ochii mei ţi-i dau.
Ieri spre seară-n vântul galben
Arborii-n genunchi plângeau.

Lasă-mi, toamnă, cerul lin.
Fulgeră-mi pe frunte mie.
Astă-noapte zarea-n iarbă
Încerca să se sfâşie.

Lasă, toamnă-n aer păsări,
Paşii mei alungă-mi-i.
Dimineaţa bolta scurse
Urlete de ciocârlii.

Lasă-mi, toamnă, iarba, lasă-mi
Fructele şi lasă
Urşii neadormiţi, berzele neduse,
Ora luminoasă.

Lasă-mi, toamnă, ziua, nu mai
Plânge-n soare fum.
Înserează-mă pe mine,
Mă-nserez oricum.

Ősz, hagyd zöldülni a fákat,
Ím, a szemem adom akár.
Tegnap este a sárga szélben
Térden állva sírtak a fák.

Ősz, hagyd nekem a tiszta eget.
Homlokomra szórj villámot.
Éjszaka, a fűben, a láthatár
Éppen szétszakadni látszott.

Ősz, hagyj az égen madarat,
Lépteimet elűzheted,
Reggeli égből fakadtak
Ma a pacsirta énekek.

Ősz, hagyd meg nekem a füvet, hagyd
A gyümölcsöket és engedd
A medvéket álom nélkül, gólyákat helyben,
És órákat világosságban.

Ősz, hagyd meg nekem a napot…
Ne sírjon füst a napfényben.
Boríts éjbe inkább engem,
Én már úgy is éjjé leszek.