Jurcan, Alexandru: Kimondatlan igazság (ADEVĂR NEROSTIT in Hungarian)

Urlă un om rănit,

dar trecem mai departe

cad zăpezile aprig

şi sună a moarte...

Din părinţi mi-a rămas o poză,

orice iubire devine uitare,

în întunericul aspru,

adevărul nerostit mă doare.

Sebzett ember üvölt,

de csak haladunk tovább

dühödten esik a hó

és érezni a halált...

A szüleimből egy kép maradt,

elfelejtek minden kis szeretetrészt,

a súlyosbodó sötétben

a kimondatlan igazság emészt.