Minulescu, Ion: Románc zene nélkül (Szeretjük egymást...) (Romanță fără muzică (Că ne iubim - şi-o ştie lumea toată -) in Hungarian)
Romanță fără muzică (Că ne iubim - şi-o ştie lumea toată -) (Romanian)Că ne iubim - şi-o ştie lumea toată - E-adevărat ; Dar cât ne vom iubi Nici noi nu ştim, Nici lumea nu va şti... Şi nu va şti-o, poate, niciodată... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ne-am cunoscut în ţara-n care-alt'dată Manon Lescaut iubi pe Des Grieux, Într-un amurg de toamnă, orchestrată În violet, În alb, În roz Şi-n bleu.
Şi ne-am iubit întâia oară-n parcul În care Nimfele de marmură privesc, Cu ochii-ntrebători, către peluza Pe care-un Zeu îşi pregăteşte arcul, Să-şi bată joc de cei ce-l ocolesc...
Şi ne-am iubit!... Ţi-aduci aminte?... Bluza - Ah!... Bluza ta pe sânu-ţi decoltat Părea un peplum de mătase, sfâşiat Pe sânul unei Venere ce moare!...
Şi ne-am iubit cu-atâta nebunie, Că statuile albe ne-au privit Cu ochi geloşi, Iar zeul a-mpietrit În mână cu-o săgeată-otrăvitoare!... Şi ne-am iubit, Şi-azi toată lumea ştie Că ne iubim... Dar cât ne vom iubi Nici noi nu ştim, Nici lumea nu va şti!...
|
Románc zene nélkül (Szeretjük egymást...) (Hungarian)Szeretjük egymást- s hogy mára ezt sokan tudják – való igaz; Hogy mi lesz tovább nem tudjuk mi sem, nem tudja a világ… Megtudni lehet, sohasem fogják... …………………………………….. Megismerkedtünk abban az országban, ahol rég Manon Lescaut szerette meg Des Grieuxt, a ködös őszt színesre hangszerelte épp a lila, a fehér, a vörös és a kék.
Szeretkeztünk először abban a parkban ahol a márvány Nimfák merően néznek kíváncsi szemekkel a pázsit felé, hol egy isten nyilat készít elő lassan, gúnyt űzni abból, ami megtörténhet…
Szeretkeztünk!… Eszedbe jut-e még?… A blúz – Ó! …A blúzból melleid forrása fakadt látszottak selyemingen túl, ami szétszakadt, azok a vénuszi hatalmas halmok!..
És szeretkeztünk olyan őrültséggel, hogy a márványszobrok kimeredt irigy szeme, meg az isten is kővé mered, kinyújtott kezében a mérgezett nyilakkal!… Szeretkeztünk, mindenki tudja mára szeretjük egymást… Hogy mi lesz tovább nem tudjuk mi sem, s nem tudja a világ!…
|