Minulescu, Ion: Visszhang nélküli románc (Romanţă fără ecou in Hungarian)

Iubire, bibelou de porţelan,
Obiect cu existenţa efemeră,
Te regăsesc pe-aceeaşi etajeră
Pe care te-am lăsat acum un an...

Îţi mulţumesc!...
Dar cum?... Ce s-a-ntâmplat?...
Ce suflet caritabil te-a păstrat
În lipsa mea,
În lipsa ei,
În lipsa noastră?...
Ce demon alb,
Ce pasăre albastră
Ţi-a stat de veghe-atâta timp
Şi te-a-ngrijit
De nu te-ai spart
Şi nu te-ai prăfuit?...

Iubire, bibelou de porţelan,
Obiect de preţ cu smalţul nepătat,
Rămâi pe loc acolo unde eşti...
Să nu te mişti...
Şi dacă ne iubeşti -
O!... dacă ne iubeşti cu-adevărat -
Aşteaptă-ne la fel încă un an...
Un an măcar...
Atât...
Un singur an...

Iubire, bibelou de porţelan!...

Szerelem, porcelán csecsebecse,
Te mulandó létezésű kellék,
Ugyanazon a polcon állsz még,
Min otthagytalak immár egy éve…

Hát köszönöm!...
De mint?...Mond hogy esett?..
Mily jótékony lélek őrzött meg
Távollétemben,
Távollétében,
A távollétünkben?...
Mily fehér démon,
Vagy mily kék madár
Vigyázott oly sok ideig rád
És úgy ápolt,
Hogy nem törtél el,
S por sem szállt reád?...

Szerelem, porcelán csecsebecse,
Te drága, folttalan mázú kellék,
Maradjál ott, ahol most vagy…
Ne, ne mozogj…
S ha minket szeretsz -
Ó!... Ha igazán szeretsz még -
Még várj reánk egy évet…
Legalább egy évet…
Ennyit…
Egyetlen évet…

Szerelem, porcelán csecsebecse!...