Minulescu, Ion: A bolond éneke (Cântecul nebunului in Hungarian)

Ei sunt cuminţi...
Eu sunt nebun...
Dar cum Eu sunt ce-am fost mereu -
Poate că cel cuminte-s Eu -
Deşi de câte ori le-o spun,
Eu pentru Ei... sunt tot nebun...

Eu mă urăsc că nu-s ca Ei...
Eu îi iubesc că nu-s ca Mine...
Ei beau
Şi mint fără ruşine -
Şi-n ochii prietenilor mei
Trec drept nebun... că nu-s ca Ei...
Lor nu le place-amanta Mea...
Mie nu-mi place-amanta Lor...
Ei văd cu ochii tuturor
Femeia...
Eu n-o pot vedea
Decât cu-ai mei -
Amanata Mea...

Dar cum din Ei toţi numai Eu
Nu sunt ca Ei,
Am să mă duc
De voia mea la balamuc -
Şi fiindcă nu-mi va părea rău,
Cumintele voi fi tot Eu!...

Ők az okosak…
Én a bolond…
Ámde Én az vagyok, ami mindig voltam -
Lehet, nem ismerik az én okos voltam -
Akárhányszor, bármit mondok,
Számunkra…csak bolond vagyok…

Utálom magam, mert más vagyok mint Ők…
Szeretem őket, mert nem olyanok mint Magam…
Ők isznak
S szégyentelenül hazudnak -
Mégis a barátaim között
Bolondnak néznek…mert más vagyok mint ők…
Nekik nem tetszik az én szeretőm…
Nekem az Ő szeretőjük nem tetszik
Ők több szemszögből is nézik
A nőt…
Én nem láthatom
Csak saját szemszögemből -
A szeretőm…

De mivel Közülük csupán Én
Nem vagyok olyan mint Ők,
Bevonulok most
Önként a gyogyósokhoz -
S mivelhogy semmit sem nem bánok,
Ki más lehetne okos, ha nem Én!...