Blaga, Lucian: A nyár (Vara in Hungarian)

La orizont-departe-fulgere fără glas
zvâcnesc din când în cand
ca nişte lungi picioare de păianjen-smulse
din trupul care le purta.

Dogoare.

Pământu-ntreg e numai lan de grâu
şi cantec de lăcuste.

În soare spicele îşi țin la sân grăunţele
ca nişte prunci ce sug.
Iar timpul îşi întinde leneş clipele
şi aţipeşte între flori de mac.
La ureche-i ţârâie un greier.

(1920)

A messzeségben néma villámlások
lüktetnek néha-néha,
mint anyatestből kitépett,
hosszú póklábak.

Forróság van.

Az egész határ végtelen búzatábla
és sáskaének.

A napon kalászok ölelik keblükre a szemeket,
mint szopó csecsemőket.
Az idő lustán elnyújtja perceit
és elbóbiskol a pipacsok között.
Fülébe ciripel egy tücsök.