Blaga, Lucian: Éva (Eva in Hungarian)

Când şarpele intinse Evei mărul, îi vorbi
c-un glas ce răsună
de printre frunze ca un clopot de argint.
Dar s-a întâmplat că-i mai şopti apoi
şi ceva la ureche
încet, nespus de încet,
ceva ce nu se spune în scripturi.

Nici Dumnezeu n-a auzit ce i-a şoptit anume
cu toate că asculta şi el.
Şi Eva n-a voit să-i spuna nici lui Adam.
De-atunci femeia ascunde sub pleoape o taină
şi-şi miscă geana parca-ar zice
că ea ştie ceva,
ce noi nu ştim,
ce nimenea nu ştie,
nici Dumnezeu chiar.

Amikor a kígyó átnyújtotta Évának az almát,
ezüst csengő hangján
szólt hozzá a levelek között.
De történt, hogy valamit súgott is neki
a fülébe halkan,
nagyon halkan,
valamit, ami nem szerepel az írásokban.

Még az Isten sem hallotta, hogy mit súghatott,
bár ő is hallgatózott.
És Éva Ádámnak sem akarta elmondani.
Azóta a nő a szemhéja alatt őriz egy titkot,
és úgy rebbenti szempilláit, mintha azt mondaná,
hogy ő tud valamit,
amit mi nem tudunk,
amit senki sem tud,
még az Úristen sem.