Blaga, Lucian: Szeretet (Iubire in Hungarian)

Iubeşti - când ulciorul de-aramă
se umple pe rând, de la sine
aproape, de flori şi de toamnă,
de foc, de-anotimpul din vine.

Iubeşti - când suavă icoana
ce-ţi faci în durere prin veac
o ţii înrămată ca-n rana
străvechiului verde copac.

Iubeşti - când sub timpuri prin sumbre
vâltori, unde nu ajung sorii,
te-avânţi să culegi printre umbre
bălaiul surâs al comorii.

Iubeşti - când simţiri se deşteaptă
că-n lume doar inima este,
că-n drumuri la capăt te-aşteaptă
nu moartea, ci altă poveste.

Iubeşti - când întreaga făptură,
cu schimbul, odihnă, furtună
îţi este-n aceeaşi măsură
şi lavă pătrunsă de lună.

Szeretsz - a rézkorsó hogyha,
megtelik szinte magától
rendre, ősszel és virágokkal,
tűzzel, évszakkal az indáktól.

Szeretsz - ha a kecses szentképet,
mi fájdalmadból lett egy életen át,
rámában őrzöd, mint sebével
az ősrégi, zöldellő fát.

Szeretsz - ha idő távlatán, sötét
örvényeken, hol egy spóra sincs,
gyűjteni lendülsz az árnyak közé,
s tied lesz a szöszke mosolyú kincs.

Szeretsz - ha a sok érzés meglátja,
hogy a világon csak szívet talál,
s hogy az útjai végén őt várja
egy másik mese, nem a halál.

Szeretsz - ha a teremtett magában,
a váltással, viharral, nyugvással,
neked sem tűnik egyaránt másnak,
mint holdtól átitatott lávának.