Blaga, Lucian: Csend (Liniste in Hungarian)

Atâta liniste-i în jur de-mi pare ca aud

cum se izbesc de geamuri razele de luna.

În piept

mi s-a trezit un glas strain

si-un cântec cânta-n mine-un dor

ce nu-i al meu.

Se spune ca stramosii cari au murit fara de vreme,

cu sânge tânar înca-n vine,

cu patimi mari în sânge,

cu soare viu în patimi,

vin,

vin sa-si traiasca mai departe

în noi viata netraita.

Atâta liniste-i în jur de-mi pare ca aud

cum se izbesc de geamuri razele de luna.

O, cine stie - suflete, -n ce piept îti vei cânta

si tu odata peste veacuri

pe coarde dulci de liniste,

pe harfa de-ntuneric - dorul sugrumat

si frânta bucurie de viata? Cine stie?

Cine stie?

Körülöttem oly nagy a csend szinte hallom,

ahogy a holdsugarak az ablakokhoz csapódnak.

Keblemben

egy idegen hang kelt életre

és egy ének dalolt egy vágyat,

mi nem az enyém. 

Mondják, hogy az ősök, kik idő előtt haltak meg,

fiatal vérrel még ereikben,

s vérükben szenvedéllyel,

mely tele van napfénnyel,

jönnek,

jönnek tovább élni bennünk 

az éveiket, mit nem éltek.

Körülöttem oly nagy a csend szinte hallom,

ahogy a holdsugarak az ablakokhoz csapódnak.

Ó, ki tudja - lélek, mily kebelben énekled meg

te is egyszer évek múltán

édes húrjain a csendnek,

hárfáján a sötétnek - a fojtott vágyat

és a törődött életörömöt? Ki tudja?

Ki tudja?