Vasile, Alecsandri: Andrii-Popa* (Andrii-Popa* in Hungarian)

Cine trece-n Valea-Seacă
Cu hamgerul fără teacă
Şi cu pieptul dezvelit?
Andrii-Popa cel vestit!

Şapte ani cu voinicie
Şi-a bătut joc de domnie
Şi tot pradă ne-ncetat,
Andrii-Popa, hoţ bărbat!

Zi şi noapte, de călare,
Trage bir din drumul mare,
Şi din ţară peste tot!
Fug neferii cât ce pot,

Căci el are-o puşcă plină
Cu trei glonţi la rădăcină,
Ş-are-un murg de patru ani,
Care muşcă din duşmani,

Ş-are fraţi de cruce şapte,
Care-au supt sânge cu lapte.
Şi nu-i pasă de nimic,
Andrii-Popa cel voinic!

Căpitane, frăţioare,
Ce se vede despre soare?
Să zăresc vro patru cai!...
N-auzişi tu de-un Mihai?

Căpitane, te găteşte,
Mihai mândrul te goneşte.
Iată-1, vine ca un zmeu!
Fă trei cruci la Dumnezeu.

Cum îi vede-n depărtare,
Popa strigă-n gura mare:
"Hai la goană de neferi!
Hai la horă de muieri!"

A zis! ţipă, se aruncă,
Trece şes, pâraie, luncă
Cu fugarul sprintenel
Şi cu hoţii după el.

Mihai mândrul vine iară,
Falnic ca un stâlp de pară,
Pe-un cal alb ce n-are loc
Şi din ochi aruncă foc.

Fug cum fuge-o o rândunică,
Fug ca fulgerul când pică,
Şi se duc voinicii, duc,
Cu urgie de haiduc!

Piept în piept!... câmpul răsună
Toţi de tot dau împreună.
Toţi la luptă-s încleştaţi,
Toţi în sânge încruntaţi.

"Ura, fraţi!" caii nechează,
Sus văzduhul scănteiază.
"Ura!" moartea s-a ivit!
Vulturu-n zbor s-a oprit!

Zi de vară pân-în seară
Dau voinicii să se piară
Şi cu fierul ascuţit,
Şi cu pumnul amorţit.

Sângele-n răni gâlgâieşte,
Glasu-n gură se sfârşeşte.
Zece-s morţi! doi încă vii,
Mihai mândrul şi Andrii.

Andrii fuge făr' de-o mână,
Prinde murgul la fântână,
Dă pieptiş, sare pe şa
Şi din gură zice-aşa:

"Zbori, copile sprintenele,
Să mă scapi de chinuri grele,
Că mă jur, de mă-i scăpa,
Ca pe-un frate te-oi căta".

Murgul sprinten se repede.
În zadar! Mihai mi-1 vede!
"Stai, hoţ-popă, dragul meu,
Să-ţi arăt cine sunt eu!"

Şi cum zice, mi-1 chiteşte,
Drept în frunte mi-l loveşte!
"Ura!" Vulturul din nori
Răcni falnic de trei ori.

1843, Ocna

* Acest hoţ a cutreierat ţara şapte ani întregi, fără a-1 putea prinde vreo
poteră. În anul 1818, Mihai Cozoni, unchiul autorului, a fost însărcinat
prin poruncă domnească ca să puie mâna pe acel hoţ vestit. Întâlnindu-l la
Valea-Seacă, 1-a ucis din fuga calului, după o cruntă luptă de câteva ore.

Valea Seacăn ki járna
Kivonva a handzsárja
És inge is kigombolva?
A híres Andrii-Popa!

Hét éve betyár módra
Az urakat kigúnyolta,
Övé folyton a zsákmány,
Andrii-Popa, a zsivány!

Éjjel-nappal a nyeregben,
Haramiák vámját szedte,
Mindenhol az országban!
Fut a zsoldos vágtában,

Csőre töltött a puskája
Tövén háromgolyós tárja,
Pej lova már négyéves,
Amelyik harap és mérges,

Hét bajtársa mellette állnak,
Akik tejet is vérrel szoptak.
Soha, semmit meg nem bán,
Andrii Popa a nagy betyár!

Hej bajtársam, kapitányom,
Mi látszik a láthatáron?
Mintha látnék négy lovat!…
Mihainak hírét hallottad? 

Kapitányom, kimúlsz nyomban,
Büszke Mihai a nyomodban.
Íme, jön, mint egy sárkány!
Vess keresztet te, zsivány.

A távolban, amint látja,
Elbődül Popa nagy szája:
,,Jer, mint haramiák loholjunk!
Jer, asszonyhórát táncoljunk!

Mondta! kiált, s a lovon
Üget vízen, árkon-bokron
Virgonc, fürge lovával,
Utána a sok zsivánnyal.

Büszke Mihai jön utána,
Fényes, mint a tűz lángja,
Fehér lova nem hibádzik
És szeméből láng szikrázik.

Száguldanak, mint a fecske,
Vagy a villám, mikor esne,
Betyár vágta, betyár vágta,
A haramiák, isten átka!

Közelharc!… a rét is remeg,
Mindenki mindenki ellen.
Harcban mind ölre mennek,
A vérben forgó szemek.

„Hurrá!'' nyerítenek a lovak,
Hull szikrája az égboltnak.
,,Hurrá!'' a halál is támad!
Röptében a sas megállhat! 

Nyári napon egész estig
Küzdenek a legvégsőkig,
A kiélezett tőrükkel,
És a zsibbadt öklükkel.

Buzog vérük a sebekben,
De elfogy szavuk kilehelten.
Tíz halott! de kettő feláll,
Gőgös Mihai s Andrii betyár.

Egy kézzel is futna Popa,
A kútnál felülne a lóra,
Nyeregbe ugrik ő bátran,
Harsányan így kiabálva:

,,Repülj, virgonc kicsi ló,
Menekíts a nagy kínból,
Ha megszabadítasz, esküszöm,
Véled, testvérként törődöm.”

A virgonc pej ló eliramlik.
Hiába! Mihai utána ugrik!
„Állj, tolvaj Popa, vezérkém,
Meglátod, hogy ki lennék én!''

Úgy célozza, ahogy mondja,
Éppen homlokon találja!
,,Hurrá!'' A sas az égből
Háromszor üvölt dicsből.

1843., Ocna

*Ez a betyár hét teljes éven át járta az országot, anélkül, hogy elfogta volna valamelyik pandúrcsapat. 1818-ban, Mihai Cozonit, a szerző nagybátyját, bízták meg uralkodói paranccsal, hogy fogja el ezt a híres zsiványt. Találkozva vele Valea-Seacăn, néhány órás kemény harc után megölte őt, ahogy a lován menekülni próbált.