Doinaş, Ştefan Augustin: A szerető (Amanta in Hungarian)

Ametitoare, albă stalactită
care sustine bolta unui gând
cu trupul ei de raze, spumegând,
cu gura tragică si răzvrătită;

profil de-argint, ca marea-ntr-un intrând,
de unde praguri tot mai sus invită
spre-o altă lume, furtunos invită
din maluri si azururi, rând pe rând;

orgolioasă de singurătate,
tiranică, născută în delir,
rivala-n străluciri cu orhideea;

asa mai bântuie cu voluptate
punând pe fruntea mea stigmat si mir
amantă fără patimă, Ideia.

Egy szédületesen fehér sztalaktit,
melynek gondolat pihen a homlokán,
sugárnyaláb testével tajtékozván,
megrendítők s zendülők az ajkai;

ezüst arca, mint tengervíz a sziklán,
melynek fala egyre magasabbra hív
egy más világ felé, viharokkal hív
a partról és azúrból, egymás után;

a magányában felfuvalkodottan
zsarnoki, önkívületben születve,
a riválisa fénylő orchidea;

így, ahogy kéjes gyönyörrel tombolva
homlokomra tesz olajjal egy jegyet,
szerető szenvedély nélkül, idea.