Stanescu, Nichita: Dal a vágyról (Cantec de dor in Hungarian)

Mă culcasem lângă glasul tău.

Era tare bine acolo şi sânii tăi calzi îmi păstrau

tâmplele.

Nici nu-mi mai amintesc ce cântai.

Poate ceva despre crengile şi apele care

ţi-au cutreierat nopţile.

Sau poate copilăria ta care a murit

undeva, sub cuvinte.

Nici nu-mi mai amintesc ce cântai.

Mă jucam cu palmile în zulufii tăi.

Erau tare îndărătnici

şi tu nu mă mai băgai de seamă.

Nici nu-mi mai amintesc de ce plângeai.

Poate doar aşa, de tristeţea amurgurilor.

Ori poate de drag şi de blândeţe.

Nu-mi mai amintesc de ce plângeai.

Mă culcasem lângă glasul tău şi te iubeam.

Odasimultam hangodhoz kedves.

Jó volt akkor ott nekem nagyon, kebleid melege

dajkálta homlokom.

Nem is emlékszem, miről énekeltél.

Talán valamit a lombos ágról, folyóról, holdvilágról

ami átjárta éjeid.

De lehet, múló gyermekkorod temetted vélem itt

a szavak mögötti térben el.,

Nem is emlékszem miről énekeltél.

Játszottam kezemmel hajfürtjeid között.

olyan konok volt mind, olyan makacs.

észre sem vetted, hogyan küszködök.

Nem is emlékszem, miért zokogtál, akkor.

Talán szerelemtől,

szelíd szavamtól.

Nem is emlékszem miért zokogtál akkor.

Odasimultam hangodhoz kedves és szerettelek.