Stanescu, Nichita: Felidézés (Evocare in Hungarian)

Ea era frumoasă ca umbra unei idei, -
a piele de copil mirosea spinarea ei,
a piatră proaspăt spartă
a strigat dintr-o limbă moartă.

Ea nu avea greutate, ca respirarea.
Râzânda şi plângânda cu lacrimi mari
era sărată ca sarea
slăvită la ospete de barbari.

Ea era frumoasă ca umbra unui gând.
Între ape, numai ea era pământ.

Szép volt akár egy ötlet árnyéka,
a hátának gyermekbőr illata,
frissen zúzott kőszilánk volt,
rég halott nyelven kiáltott.

Akár a lélegzet, olyan súlytalan volt.
Nagy könnyek közt kacagva, sírva
akár a sónak, sóíze volt,
barbár lakomákon magasztalva.

Szép volt, akár egy gondolat árnyéka.
Sok víz között ő volt a szárazföld maga.