Stanescu, Nichita: A vers (Poezia in Hungarian)

Poezia este ochiul care plânge.
Ea este umărul care plânge,
ochiul umărului care plânge.
Ea este mâna care plânge,
ochiul mâinii care plânge.
Ea este ţapa care plânge,
ochiul călcâiului care plânge.
O voi, prieteni,
poezia nu este lacrimă
ea este însuşi plânsul,
plânsul unui ochi neinventat,
lacrima ochiului
celui care trebuie să fie frumos,
lacrima celui care trebuie să fie fericit.

A vers a síró szem.
A síró váll,
a síró váll szeme.
A síró kéz,
a síró kéz szeme.
A síró sarokcsont,
a síró sarokcsont szeme.
Ti, barátaim,
a vers nem könnycsepp,
hanem maga a sírás,
egy nem létező szem sírása,
a könnye annak,
aki szép akar lenni,
annak, aki boldog akar lenni.