Stanescu, Nichita: Megvilágosodik életem (Viaţa mea se iluminează in Hungarian)

Părul tău e mai decolorat de soare,
regina mea de negru şi de sare.

Ţărmul s-a rupt de mare şi te-a urmat
ca o umbră, ca un şarpe dezarmat.

Trec fantome-ale verii în declin,
corabiile sufletului meu marin.

Şi viaţa mea se iluminează,
sub ochiul tău verde la amiază,
cenuşiu ca pământul la amurg.
Oho, alerg şi salt şi curg.

Mai lasă-mă un minut.
Mai lasă-mă o secundă.
Mai lasă-mă o frunză, un fir de nisip.
Mai lasă-mă o briză, o undă.

Mai lasă-mă un anotimp, un an, un timp.

A hajad jobban kifakult a naptól,
Neked, királynőm sóból és a fekete iszapból.
 
A part leszakadt a tengerről ’ s nyomodban járt
árnyékként, mint egy fullánktalan kígyó mely már nem árt.
 
Dekadens nyárvégi kísértetek járnak-kelnek
lélekvesztőikkel akvamarin lelkemen átkelnek.
 
És megvilágosodik életem,
lehunyó zöld szemed tekintetét érzem,
fénytelen akár a föld szürkületkor,
szaladok, szökkelek, elfolyok ekkor.
 
Még hagyj egy percig.
Még hagyj egy pillanatra.
Még hagyj egy levelet egy homokszemcsét.
Még hagyj egy hullámnyit még egy fuvallatra.
 
Még maradhassak egy szezont,
egy évet, egy darabig ....... és pont