Stancu, Zaharia: Ének a ködben (Cântec în ceață in Hungarian)

Copacii, prea negri, ne ies in drum.
Umbrele lor clatinate sunt fum.

O spaima tacuta ne-nvaluie rea.
Poate vantul ne poarta prin lume ori poate o stea.
Ne tinem de maini, ne spunem cuvinte.
Poate noi o mintim, poate dragostea minte.
Candva ne-am plimbat prin soarele diminetii,
Acum bajbaim prin padurile cetii …

 Ori poate pe marginea vietii …

Sűrű fák közt visznek útjaink.
Csupa homály ringó árnyaik.

Egy néma gyötrelem beboríthat.
Szél hordoz talán vagy egy csillag.
Kezünket fogjuk, szavakat mondunk.
Hazudik a szerelem vagy mi hazudunk.
Régen kószáltunk a hajnali fényben,
Tévelygünk most a köd sűrűjében...

Vagy a lét peremén éppen...