Stancu, Zaharia: Ne szomorkodj (Nu te-ntrista in Hungarian)

Nu te-ntrista c-ai pierdut ce-ai pierdut,
Totul trece ca o tramba de nori,
Vine vantul si o destrama,
Vantul care scutura flori. 

Nu te-ntrista ca nimic nu se-ntoarce,
Raurile curg toate spre mare.
Oricat ai merge de repede,
Nu poti s-ajungi pana la zare. 

Unii caini latra doar, altii musca,
Bivolii sunt negri si-mpung.
Pa pajistea tanara, iezii
Sa-mbatraneasca n-ajung.

Lasa steaua sa cada chiar
Daca nu e de foc ci de gheata.
Poate venim din lumine ori poate
Din ceata venim si mergem in ceata.

Tu nu te-ntrista c-ai pierdut ce-ai pierdut.
Totul se destrama ca o tramba de nori.
Vine vantul si usuca dealurile
Pe care primavara se ivesc flori.

Ne szomorkodj, hogy elmúlt, ami elmúlt,

gyűlnek és szállnak a viharfellegek,

friss szellő jön, szertefoszlik a bánat,

virágot bont majd, tiszta kék eget.

Ne szomorkodj, hogy vissza semmi nem tér,

bánatfolyók a tengerbe érnek,

rohan az élet, mért futnál, sietnél,

messzi láthatáron alkonytüzek égnek.

Az élet mint kutya, néha beléd harap,

öklel a bivaly, ha szarvával elér,

zsenge pázsiton a korai bárány

betölti sorsát, pár napot, ha él.

Hát hagyd, hulljanak le a csillagok,

ha nem tűzből, jégből vannak ők,

jövünk tisztán, fényesen a fényből,

és ködbe veszünk, árva szeretők.

Ne szomorkodj, hogy elmúlt, ami elmúlt,

borongó felhők, egyszer messze szállnak,

friss fuvallat jön, a télbe zárt hegyekbe

tavasz küld fényt egy apró hóvirágnak...