This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Coșbuc, George: A tükörnél (La oglindă in Hungarian)

Portre of Coșbuc, George

La oglindă (Romanian)

Azi am sa-ncrestez în grinda -
Jos din cui acum, oglinda! 
Mama-i dusa-n sat! Cu dorul
Azi e singur puisorul, 
Si-am închis usa la tinda
Cu zavorul. 

Iata-ma! Tot eu cea veche! 
Ochii? hai, ce mai pereche! 
Si ce cap frumos rasare! 
Nu-i al meu? Al meu e oare? 
Dar al cui! Si la ureche
Uite-o floare. 

Asta-s eu! Si sunt voinica! 
Cine-a zis ca eu sunt mica? 
Uite, zau, acum iau seama
Ca-mi sta bine-n cap naframa
Si ce fata frumusica
Are mama! 

Ma gândeam eu ca-s frumoasa! 
Dar cum nu! Si mama-mi coasa
Sort cu flori, minune mare -
Nu-s eu fata ca oricare:
Mama poate fi faloasa
Ca ma are. 

Stii ce-a zis si ieri la vie? 
A zis: - "Ce-mi tot spun ei mie! 
Am si eu numai o fata, 
Si n-o dau sa fie data;
Cui o dau voiesc sa-mi fie
Om odata". 

Mai stiu eu! Si-asa se poate! 
Multe stiu, dar nu stiu toate. 
Mama-mi da învatatura
Cum se tese-o pânzatura, 
Nu cum stau cei dragi de vorba
Gura-n gura. 

N-am sa tes doar viata-ntreaga! 
Lasí sa vad si cum sa leaga
Dragostea - dar stiu eu bine! 
Din frumos ce-l placi ea vine -
Hai, ma prind feciorii draga
Si pe mine! 

Ca-s subtire! Sa ma frânga
Cine-i om, cu mâna stânga! 
Dar asa te place dorul:
Subtirea, cu binisorul
Când te strânge el, sa-ti strânga
Tot trupsorul. 

Bratul drept daca-l întinde
Roata peste brâu te prinde
Si te-ntreaba: "Draga, strângu-l? 
http://Versuri.ro/w/eedjhh 
Si tu-l certi, dar el, natângul, 
Ca raspuns te mai cuprinde
Si cu stângul. 

Iar de-ti cere si-o gurita -
Doamne! Cine-i la portita? 
Om sa fie? Nu e cine! 
Hai, e vântul! Uite-mi vine
Sa vad oare cu cosita
Sta-mi-ar bine? 

O, ca-mi sta mie-n tot felul! 
Sa ma port cu-ncetinelul:
Uite salba, brâu, si toate! 
Si cosite cumparate, 
Stai, sa-nchei si testemelul
Pe la spate. 

Uite ce bujor de fata -
Stai sa te sarut o data! 
Tu ma poti, oglinda, spune! 
Ei, tu doara nu te-i pune
Sa ma spui! Tu ai, surata, 
Gânduri bune. 

De-ar sti mama! Vai, sa stie
Ce-i fac azi, mi-ar da ea mie! 
D-apoi! N-am sa fiu tot fata, 
Voi fi si nevast-odata:
Lasí sa vad cât e de bine
Maritata. 

Ca mi-a spus bunica mie
Ca nevasta una stie
Mai mult decât fata, juna, 
Ei, dar ce? Nu mi-a spus buna -
Si ma mir eu ce-o sa fie
Asta una! 

Brâu-i pus! Acum, din lada
Mai ieu sortu! O sa-mi sada
Fata cum îmi sta nevasta... 
Aolio! Mama-n ograda! 
Era gata sa ma vada
Pe fereasta. 

Ce sa fac? Unde-mi sta capul? 
Grabnic, hai sa-nchid dulapul
Sa ma port sa nu ma prinda. 
Salba jos! Si-n cui oglinda! 
Ce-am uitat? Închisa usa
De la tinda. 

Intra-n casa? O, ba bine, 
Si-a gasit niste vecine, 
Sta la sfat... toata-s vapaie! 
Junghiul peste piept ma taie;
Doamne, de-ar fi dat de mine, 
Ce bataie!



Uploaded byBandi András
Source of the quotationhttp://www.versuri.ro/

A tükörnél (Hungarian)

Ma a gerendába vések
Tükröm, a szegről le véled!
Anyám faluban! S a vággyal
Egyedül maradt a lányka,
Pitvarajtót reteszével
  Jól bezárta.

Íme! Önmagam, mint régen!
Szemeim? Micsoda két szem!
És mily szép fej tükröződik!
Nem az enyém? Enyém pedig.
Kié másé? S fülre tűzve,
  Virág nyílik.

Láttak ilyent! Szemrevalót!
Ki mondta, hogy kicsi vagyok?
Bizony, s amint észrevettem,
Jól áll a kendő fejemen,
S micsoda szép leány vagyok,
  Az ám, egy szem!

Hogy szép vagyok, tudtam én azt!
Hát hogyne! És anyám varrat
Virágos kötényt, nem bármit,
Nem vagyok ám én akárki:
Büszke is, hogy én vagyok a
   Lánya neki.

Tegnap a szőlőben mondta,
-„Mindenkinek van ám gondja!
Nekem is csak egy lányom van,
Nem kell, hogy elpazaroljam:
S kinek adom, becsben tartsa,
  Méltányolja”

Mit tudom én? Igaz lehet!
Sokat tudok, de nem mindet.
Anyám sok dologra oktat,
Hogyan szőjek sűrű vásznat,
De azt nem, mint álljak szóba,
  Csókolózzak.

Nem szövök majd, amíg élek!
Lám, mint kötik a szerelmet.
Hiszen jól tudom én azt is!
Jön az, ha valaki tetszik-
S átölelnek a legények
   Engemet is.

Karcsú vagyok! Összetörni
Bal kézzel mégsem tud senki!
De a szeretőm így kedvel:
Karcsúnak, s ha ő átölel,
Úgy tartson, hogy átöleli
  Testem hévvel.

Jobb karját ha feléd nyújtja,
Derekadat általfogja,
S azt kérdezi:- Jön a bal is?
Hiába szólsz,ő a hamis,
Válaszképpen átkarolja
  Másikkal is.

S hogyha kérne egy kis csókot –
Uram-atyám! Vaj’ ez ki volt?
A kiskapu. Jön valaki!
Csak a szél volt. Nincs ott senki!
Hadd lám, ha hajam befonom,
  Mint nézek ki?

Ó, hát jól áll nékem bármi!
Mit kiveszek felpróbálni:
Ím, egy gyöngysor, öv és minden
Mit hajfonatomba vettem,
S a szoknyámat begombolni
  Hátul kezdem.

Ím, egy lány, egy szép rózsaszál,
Mi lenne, ha csókot adnál!
Tükröm, csak te árulhatsz el!
De te biztos, hogy nem teszel
Ilyet velem! Húgom vagy tán,
  S néma leszel.

Tudná anyám, mit csinálok!
Bizonyára jól ráfázok!
Na és! Nem leszek én mindig
Leány, leszek majd asszony is:
Hadd lám én is, hogy milyen jó
  Férjnél lenni.

Mert azt mondta a nagyanyám,
Hogy az asszony többet tud ám
Mint egy leány, egy kis csitri,
Vajon mit? Jó lenne tudni,
És mit akart a nagyanyám
  Eltitkolni! 

Az öv fent már! A ládából
Jön a kötény. Hadd most látnom,
Lányból asszony hogy lehessen…
Hajaj! Anyám már a kertben!
Kicsin múlt, hogy az ablakon
  Épp belessen.

Jajj, mit tegyek!? Kába fejem.
A szekrényajtót beteszem,
S úgy teszek, észre ne vegye.
Nyaklánc le! S tükör a szegre!
Zárva pitvar ajtójának
  A retesze.

Tán bejött már? Szerencsém volt,
Talált néhány szomszédasszonyt,
Velük beszél… tűzben égek
Mellemben nyilallást érzek:
Uram, ha reám talál most,
  Nékem végem!



Uploaded byBandi András
Source of the quotationsaját

minimap