Arghezi, Tudor: Melankólia (Melancolie in Hungarian)

Am luat ceasul de-ntâlnire
Când se tulbură-n fund lacul
Şi-n perdeaua lui subţire
Îşi petrece steaua acul.

Câtă vreme n-a venit
M-am uitat cu dor în zare.
Orele şi-au împletit
Firul lor cu firul mare.

Şi acum c-o văd venind
Pe potecă solitară,
De departe, simt un jind
Şi-as voi să mi se pară.

A találka óráját vártam,
Mikor a tó felkavarodott,
S lehelet finom fátylában
A csillagfény varrt egy foltot.

Mindaddig, amíg távol járt
Vággyal néztem a láthatárt.
Az órák meg összefonták
Fonalukkal a nagy fonált.

És most, hogy őt jönni látom
Az ösvényen, magában
Közeledni, sóvárgok,
S azt szeretném, hadd lássam.