Arghezi, Tudor: Végső óra (Ora de-apoi in Hungarian)

În cer,
Bate ora de bronz şi de fier.
Într-o stea
Bătu ora de catifea.
Ora de pâslă bate
În turla din cetate.
În ora de lână
Se-aude vremea bătrână
Şi se sfâşie
Ora de hârtie.
Lângă domnescul epitaf
Bate glasul orei de praf.

Aznoapte, soră,
N-a mai bătut nici-o oră.

Ott ahol a nap süt
Bronz és a vas óra üt.
Egy csillagon, amott
Bársony óra ütött-kopott
A filc óra is megszólal nyomban
Egy vártoronyban.
A gyapjú órából
ketyeg a vén idő
és szétszakad
a papírórán, üzenő.
Az úri sírfelirat mellett
A por órája is felsejlett

Kedves húgom, mára virradóra
Nem ütött egyetlen óra.