Isac, Emil : Anyám (Mama in Hungarian)

Te-am visat azi noapte, mama mea moartă.
Ai stat ca o umbră de aur la a cerului poartă.
Nu aveai ființă, numai sufletul tău era lumina.
Și erai ușoară ca o șoapta ce întristează struna de mandolină.
Te chemam: vino ca mama, ca brațe, ca sânge, ca gura,
Vino, ca mama ce n-ai băut din paharul cu ura,
Vino, și-mi mângâie părul și-mi spune poveste,
Vino, și-mi spune că moarte si cimitir nu este...

Te-am visat azi noapte, mama mea bună,
Tu care trăiești poate cu celelalte mame in lună,
Voi, albe femei, voi blânde, ce aruncați din cer zare,

Din bunatatea voastră mare
Tu, care trăiești poate departe in stele,
Te-am visat cu stângace visurile mele.
-Și dimineața când m-a trezit durerea de a te ști pierdută pe veci,
Mi-a trecut amintirea-ți fierbinte ca un cântec pe ulițele reci.

Ma éjjel rólad álmodtam, halott anyám.
Bearanyozott árnyékként álltál az égi kapunál.
Testetlenül, szépséges, drága lelked maga volt a fény.
Könnyű, mint a suttogás, mely elszomorítja a mandolin énekét.
Hívtalak: jöjj úgy, mint anya, mint karok, mint vér, mint száj,
Jöjj úgy, mint anya, ki nem ürített még gyűlölet-kupát,
Jöjj, simogasd hajam és mesélj valamiről,
jöjj, mondd hogy nem létezik halál, és nincsen temető...

Ma éjjel rólad álmodtam, jó anyám,
ki a holdon élsz talán, ahol a többi eltávozott anyák,
ti őszhajú asszonyok, ti szelídek, kik fényt küldtök az égből,

nagy, jóságos szíveitekből.
Te, aki talán a messzi csillagok közt élsz,
félénk álmaimban te jöttél felém.
És reggel, mikor felébresztett a fájdalom, hogy nem térsz vissza soha,
forró emléked elszállt, mint szűk, hideg utcán, egy halk melódia.