Majkov, Apollon Nyikolajevics: A darvak (Журавли in Hungarian)

От грустных дум очнувшись, очи

Я подымаю от земли:

В лазури темной к полуночи

Летят станицей журавли.

От криков их на небе дальнем

Как будто благовест идет -

Привет лесам патриархальным,

Привет знакомым плесам вод!..

Здесь этих вод и лесу вволю,

На нивах сочное зерно...

Чего ж еще? ведь им на долю

Любить и мыслить не дано...

A földről szemem feltekint,

Múlik búm és gondom baja:

Égnek sötét kékjén megint

Áthúz darvak raja.

Kiáltoznak le az égről,

Netán így köszöntenek –

Üdv néktek meghitt erdők,

Csobbanó viznek intenek!

Erdő van s víz, amennyi jólesik,

S a földeknek nedvdús magva…

Kell egyéb? A szív érzése nékik

S a gondolat nincsen adva.