Fofanov, Konsztantyin Mihajlovics: Szivében ködgomoly (В ее душе разлад in Hungarian)

В ее душе разлад,

Печаль в ее мечтах;

Кому же нежный взгляд,

Улыбка на устах?

Все ждет и ждет она –

Неведомо кого;

И в час, когда грустна, –

Не знает отчего.

Вчера, когда закат,

Алея, догорал

И на больничный сад

Прозрачный саван ткал,

Как лилия бледна,

Блуждая в полусне,

Запела песнь она

В решетчатом окне.

Та песнь была не песнь,

А слезы или кровь,

Ужасна, как болезнь,

И знойна, как любовь.

Szivében ködgomoly,

felhőző gondolat;

ajkán a szép mosoly

kinek szól, mért fakad?

Csak vár magányosan,

s nem tudja, hogy kire,

s nem tudja, mért olyan

szomoru a szive.

Vörösre vált az ég,

tegnap, hogy este lett,

s a kórházkert fölé

szőtt nagy szemfödelet.

Az éjben maga volt,

ábrándos liliom,

az ablakban dudolt,

s rács volt az ablakon.

Nem dal volt az: komor

vér vagy könny, szertelen.

Mint testében a kór,

s mint tikkadt szerelem.