Kirszanov, Szemjon Iszakovics: Kongó üres ház (Пустой дом in Hungarian)

О, пустой дом, -

страшно жить в нём,

где скулят двери,

как в степи звери,

где глядит стол

от тоски в пол,

где сошлись в угол

тени злых пугал...

О, пустой дом,

дом с двойным дном, -

о былом помнят

пустыри комнат -

смех, любовь, речь,

свечи, свет встреч...

Как белы стены!

Где ж на них тени

бывших нас - тех?

Где он скрыт, смех

или крик боли?

Под полом, что ли?

О, пустой дом,

ни души в нём,

пустота в доме,

никого, кроме

злых, пустых фраз,

неживых глаз,

двух чужих - нас.

Kongó, üres ház. Ténferegve

de szörnyű járni-kelni benne.

Szűkölnek-nyílnak ajtai,

mint sztyeppe kóbor vadjai.

Egy árva asztal áll középen,

a földre bámul szégyenében.

A zugokban kísértetek,

haragvó árnyak lengenek.

Elárvult ház. Padlója kongó,

kettős falú, nehéz koporsó.

A múltat olvassák reánk

rendre a sivatag szobák:

a nevetést, a fényt, a csókot,

kezünket, ahogy kulcsolódott.

Lesiklott rég a négy kopár

falról kettőnk árnyéka már,

kettőnké, akik köztük éltünk.

Hol rejtőzik nevetésünk?

S a sóhajok? a jajszavak?

A padló alatt porlanak?

Üres ház. Elszállott a lelke.

Nem jár-kel senki, senki benne.

Üres ház. Dermedt hallgatás.

Régóta nincs lakója más:

Pár kurta mondat, mely kirebben,

A tompa fény fagyott szemedben,

S két idegen: te, én - mi ketten.