Fet, Afanaszij Afanaszjevics: Üzenet a halálnak (Смерти in Hungarian)

Я в жизни обмирал и чувство это знаю,
Где мукам всем конец и сладок томный хмель,
Вот почему я вас без страха ожидаю,
Ночь безрассветная и вечная постель!

Пусть головы моей рука твоя коснётся
И ты сотрёшь меня со списка бытия,
Но пред моим судом, покуда сердце бьётся,
Мы силы равные, и торжествую я.

Ещё ты каждый миг моей покорна воле,
Ты тень у ног моих, безличный призрак ты;
Покуда я дышу — ты мысль моя, не боле,
Игрушка шаткая тоскующей мечты.

Az öntudatlanságot ismerem már,
Ott nincs kín, csak mámor, édes, sötét,
Lelkem ezért nem reszketve vár:
Végtelen éjben örök nyughelyét.
 
Nem bánom, kezed legyintse meg fejem,
A létből iktasson ki, ha akar,
De vallom szilárdan, amíg ver szívem:
Egy az erőnk, enyém a  diadal.
 
Még nem tiéd, enyém még  minden pillanat.
Te árnyék lábaimnál, arc nélküli látszat,
Míg lélegzem nem vagy több, csak egy gondolat,
Játék, amit egy kínzó álom játszat.