Lermontov, Mihail Jurjevics: Angyal (Ангел in Hungarian)

По небу полуночи ангел летел

И тихую песню он пел;

И месяц, и звезды, и тучи толпой

Внимали той песне святой.

Он пел о блаженстве безгрешных духов

Под кущами райских садов;

О боге великом он пел, и хвала

Его непритворна была.

Он душу младую в объятиях нес

Для мира печали и слез,

И звук его песни в душе молодой

Остался, - без слез, но живой.

И долго на свете томилась она,

Желанием чудным полна;

И звуков небес заменить не могли

Ей скучные песни земли.

Éjfélkor az égen a csendből elő

Angyal szállt, zengedező.

Felhőseregek, csillag-miriád,

A hold hallgatta dalát.

Mily boldog a lélek - ilyen szava kelt -

Amíg hona édeni kert.

Jóságos az Úr! - öntötte szelíd,

Hű szíve dicséreteit.

Csecsemő-lelket vitt - átölelé -

A könnyek völgye felé.

Elszállhat a dalból a szó idelenn:

A dallam, a hang sohasem!

Szennyezte, gyötörte soká a világ,

De emelte a lelket a vágy.

S nem adta az égi zenét amíg élt

A földi üres dalokért.