Lermontov, Mihail Jurjevics: A tőr (Кинжал in Hungarian)

Люблю тебя, булатный мой кинжал,
Товарищ светлый и холодный.
Задумчивый грузин на месть тебя ковал,
На грозный бой точил черкес свободный.

Лилейная рука тебя мне поднесла
В знак памяти, в минуту расставанья,
И в первый раз не кровь вдоль по тебе текла,
Но светлая слеза – жемчужина страданья.

И черные глаза, остановись на мне,
Исполненны таинственной печали,
Как сталь твоя при трепетном огне,
То вдруг тускнели, то сверкали.

Ты дан мне в спутники, любви залог немой,
И страннику в тебе пример не бесполезный:
Да, я не изменюсь и буду тверд душой,
Как ты, как ты, мой друг железный.

Szeretlek, tőröm, hű társam, hideg,
villogó damszkuszi penge.
Valamely méla grúz bosszúra készített,
szabad cserkesz fent ádáz küzdelemre.

Egy kedves liliom-kéz adott hajdanán
emlékül nekem, mikor válni kellett,
s kiontott vér helyett – először volt talán –
vasadon csillogó könny, kínok gyöngye pergett.

S míg rám tapadtak az éjsötét nagy szemek
titokzatos bánattól elborulva,
mint egykor edzeni remegő tűzbe tett
pengéd, felizzottak s kihunytak újra.

Társam, szerelem néma záloga,
bolyongván, példád nem hiába látom:
lelkem kemény, kemény, s nem változik soha,
miként te, jó acél-barátom.