Nabokov, Vladimir: A lövés (Расстрел in Hungarian)

Бывают ночи: только лягу,
в Россию поплывет кровать,
и вот ведут меня к оврагу,
ведут к оврагу убивать.

Проснусь, и в темноте, со стула,
где спички и часы лежат,
в глаза, как пристальное дуло,
глядит горящий циферблат.

Закрыв руками грудь и шею, —
вот-вот сейчас пальнет в меня —
я взгляда отвести не смею
от круга тусклого огня.

Оцепенелого сознанья
коснется тиканье часов,
благополучного изгнанья
я снова чувствую покров.

Но сердце, как бы ты хотело,
чтоб это вправду было так:
Россия, звезды, ночь расстрела
и весь в черемухе овраг.

Gyakran elfog egy furcsa álom:
Oroszországba visz az ágy:
egy vízmosásban lesz halálom
kivégeznek! És nincs tovább!          
                                             
                                               
Felébredek az álom múltán,
órámon felsejlik az idő,
Az égő számlap úgy tekint rám,
mint egy kegyetlen puskacső.
 
Mellkasom, nyakam  védelmezem-
most, most eldördül a lövés-   
meredten nézi riadt szemem
az óra fakó fényövét.
                                                                                                          ,
Az óra jár:  a halk ketyegés
Elűzi a vad rémeket, 
hát  megvédett a száműzetés!
Itt biztonságban élhetek.              
                                                                      
De szívem titkon másért dobog:
Igaz legyen a látomás! 
Oroszország, lövés, csillagok,
Vadmeggy benőtte vízmosás.