Nyekraszov, Nyikolaj Alekszejevics: Ha hallom, mennyi drága vért… (Внимая ужасам войны… in Hungarian)

Внимая ужасам войны,

При каждой новой жертве боя

Мне жаль не друга, не жены,

Мне жаль не самого героя...

Увы! утешится жена,

И друга лучший друг забудет;

Но где-то есть душа одна –

Она до гроба помнить будет!

Средь лицемерных наших дел

И всякой пошлости и прозы

Одни я в мире подсмотрел

Святые, искренние слезы –

То слезы бедных матерей!

Им не забыть своих детей,

Погибших на кровавой ниве,

Как не поднять плакучей иве

Своих поникнувших ветвей...

Ha hallom, mennyi drága vért

Kiont a harc, a telhetetlen,

Nem a barátért, asszonyért,

Nem is a hősért fáj a lelkem.

Ó, könnyen lel vigaszt a nő,

Barát barátját elfelejti,

De van egy szív, egy szenvedő,

Amely könnyét halálig ejti.

Az álszenteskedő, beteg

Világban, e sivár hazugban,

Egyetlen könnyet ismerek,

Amely mélyről fakadva buggyan:

Az anya könnyét... Jaj, neki

Örök seb a gyermek, aki

Vérével öntözte a tarlót -

Lombját a gyászfűz, a lehajlót,

Soha fel nem emelheti.