Paszternak, Borisz Leonyidovics: Hamlet (Гамлет in Hungarian)

Гул затих. Я вышел на подмостки.

Прислонясь к дверному косяку,

Я ловлю в далеком отголоске,

Что случится на моем веку.

На меня наставлен сумрак ночи

Тысячью биноклей на оси.

Если только можно, Aвва Oтче,

Чашу эту мимо пронеси.

Я люблю твой замысел упрямый

И играть согласен эту роль.

Но сейчас идет другая драма,

И на этот раз меня уволь.

Но продуман распорядок действий,

И неотвратим конец пути.

Я один, все тонет в фарисействе.

Жизнь прожить - не поле перейти.

A zaj elült. A színpadra kiléptem

Az ajtó szögletének vetve hátamat.

Messzi visszhangokat halászva tán megértem,

A kor, amelyben élek, merre tart.

Rámnehezedett az éj homálya,

Ezernyi látcső csillan róla rám —

Atyám, ha lehet, tekints e fohászra:

Múljék el ez a keserű pohár.

Szeretem szívós, szép szándékaid,

S a szerepet játszani kész vagyok.

De már egy újabb dráma készül itt,

Amelyből kimaradnom volna jobb.

Ám a cselekmény eleve kitervelt,

S az út végét elhagyni nem lehet.

Magam állom a farizeus-tengert.

Élni — nem leélni kell az életet.