Puskin, Alekszandr Szergejevics: Ősz (Осень in Hungarian)
Осень (Russian)
|
Ősz (Hungarian)Mi nem járja meg elszunnyadt elmémet akkor? Gyerzsarin I Eljött október is - majd lassan lecsupálja a liget bokrait, a csorba ágakat. Sóhajt a hűvös ősz, a tócsán könnyű hártya, de a malom mögött zubog még a patak. A tó már jégbe áll. Szomszédom a határba vadászni megy; vidám kutyái ugranak. Sok őszi rozsvetést legyűr a vad mulatság! S az alvó tölgyeket csaholva felriasztják. II Ó, nem, nem a tavasz - ez az én évszakom. Szennyár az olvadás, merülés sárözönbe. Vérem erjed, sürűl, szorongat fájdalom, A csengő, tiszta tél gyújtja szívem örömre, míg ketten suhanunk a holdsütött havon, és végtelen az út, s a trojka könnyü röpte. A cobolyprém alatt kicsiny keze kinyúl, és a kezemhez ér, s ő reszket és pirul. III S milyen vidám dolog: folyók tükörjegére villámló korcsolyák kedvünket röptetik. S a téli ünnepek fényes harangzenéje! De hó, csak hó - sok ám egy félesztendeig! Hisz még a medve is, a barlang remetéje, megunja csakhamar. S az ember eltelik a szánutakkal és az ifju Armidákkal, a tűz köré szükült, zárt ablakú világgal. IV Ó, nyár, ékes-vidám! Téged szeresselek? Tüzed, porod, legyed, szúnyograjod kivánjam? Agyunk szárasztja el a rekkenő meleg, lelkünk mint tikkatag mezők tüzes aszályban. Vágyunk: csak vödrök és hűsítő serlegek, s vénecske télanyót siratjuk valahányan. Lepény, bor járja, hogy tőle búcsút veszünk; most fagylalttal neki emléktort rendezünk. V A késő őszidőt gyakorta szidni hallom. Én várom, olvasó. A lelkem megpihen a halk, finom derűn, s csillanó nyugalmon. Mint a kitaszitott, kit nem tűr senki sem, mint mostohagyerek, úgy vonz engem, bevallom, az évszakok közül őt vágyja csak szivem. Nem cifra szerető, de szelíd társ, komoly, jó, s van benne valami, ami hozzám hasonló.
|