Tyutcsev, Fjodor Ivanovics: Silentium (Silentium in Hungarian)

Молчи, скрывайся и таи

И чувства и мечты свои -

Пускай в душевной глубине

Встают и заходят оне

Безмолвно, как звезды в ночи, -

Любуйся ими - и молчи.

Как сердцу высказать себя?

Другому как понять тебя?

Поймет ли он, чем ты живешь?

Мысль изреченная есть ложь.

Взрывая, возмутишь ключи, -

Питайся ими - и молчи.

Лишь жить в себе самом умей -

Есть целый мир в душе твоей

Таинственно-волшебных дум;

Их оглушит наружный шум,

Дневные разгонят лучи, -

Внимай их пенью и молчи!..

Hallgass, rejtőzz, s titok legyen,

Mit érez és óhajt szíved,

Lelked mélyén suhanjon át,

S csituljon el a néma vágy,

Mint fényes éji csillagok,

Csodáld csak őket - és ne szólj!

Hogy' tárja fel a szív magát,

Megért-e téged bárki más,

Megérti-e, benned mi él,

Kimondott gondolat, ha kél -

Hazug. A forrás felzubog,

Oltsd szomjad így el - és ne szólj!

Csak tudd, magadnak hogyan élj,

Egész világ a lelked, mély,

Titkos, varázsos gondolat,

Mit elfojt lárma s utcazaj,

A nappal fénye szerteszór,

Figyelj dalára - és ne szólj!