Ťava (Slovak)
Prichádzava ťava do bufetu, hovorieva stále jednu vetu: „Nehnevajte sa, prosím si trochu vody, som smädná ako ťava.”
Muž v bufete vraví: „Ale čoby, to sa stáva! Želáte si vodu len tak na vypitie, alebo do zásoby?”
To bola ťava zo zverinca a vozievala maličkého princa. Čo na tom, že vždycky iba kúštik! V piesku cirkusu sa cítila jak v púšti.
A pretože v púšti, ako zdá sa, servítka nedáva sa pred hubu, hovorí ťava ľahostajne: „Dnes si dám trochu do hrbu! Do predného sud a do zadného dva či tri - nebudeme sa škriepiť o sud. Voda je predsa ťaví osud!”
Muž v bufete spraví všetko v krátkom čase. Ťava sa ukláňa mužovi a odchádza v plnej ťavej kráse.
Svet je pre ňu naraz jasný a celý ružový. Uploaded by | Répás Norbert |
Publisher | MADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava |
Source of the quotation | Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny) |
Bookpage (from–to) | 503 |
Publication date | 1975 |
|
|
A teve (Hungarian)
Teve úrfi a csapszékbe betér s zavarában dadogósan beszél: „B-ocsánat, elnézést, van-e vizük, kérem, megszomjaztam, mint egy teve, kérem.”
Felel neki csaplár’ uram: „Ugyan, ugyan, semmiség! Megissza itt, vagy púpjait tölti tele alaposan?”
(A cirkuszban, hol teve úrfi élte-sorsa telt, estelente púpjai közt kicsi herceg tevegelt. Bár icuri-picuri, kurta volt a szám, sivatagi teve volt ő a porond porán.)
S mert a roppant sivatagban ily dologban szabadabban járnak el, szólt a teve közömbösen: „Púpjaimat teletöltöm teljesen. Az elsőbe egy hordóval, kettővel vagy hárommal a hátsóba - a méricskélés, ugye, nevetséges volna. Végül is a víz a teve sorsa.”
Sürög a csapláros, kiszolgálja szépen teve úrfit s ő meghajol - tovatűnik teljes teveszépségében.
Szemében a világ rózsás, rózsás lett egészen.[1]
[1]A műfordító — ha megihleti a fordítandó vers világa — úgynevezett szerencsés helyzetbe kerül. Szerencsés helyzetbe kerül, s úgymond, furcsa kalandokba keveredik. Válek Ťava című verse ilyen természetű. Gyerekeknek íródott, de néhányadszori olvasásra már sült gyerek voltam magam is, ellenállhatatlan vággyal ama kalandra és játékra — túlkapásoktól egyáltalán nem mentesen. Teve lettem s mentem a csapszékbe (ha befértem volna az ajtón), s csaplárossá vedlettem, kiszolgáltam magamat, aztán kicsi herceggé, s tevegeltem úrfiként úrfi teve-önmagamon. Majd leroskadtam a négy hordó víz terhe alatt — értsd a hordó-probléma ügyes-bajos megoldását —, de be kellett látnom, hogy, stílusosan szólva: végül is a nyelv a műfordító sorsa (megtanulandó a tevétől ez is)! De csínján azon dolgokkal, melyek nevükön nevezendők — még egy gyerekversben is, vagy inkább: éppen a gyerekversekben. S amelyek a magyar nyelvre fordított versben magyar nevükön nevezendők! – részlet Kulcsár Ferenc fordítói jegyzetéből, Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 / 505. oldal
Uploaded by | Répás Norbert |
Publisher | MADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava |
Source of the quotation | Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny) |
Bookpage (from–to) | 504-505 |
Publication date | 1975 |
|