Laučík, Ivan: Portré (Portrét in Hungarian)

„Neprežije zánik svojho snehuliaka," povedala M.
o svojej dcére.
Pozerá na snehuliaka z okna
oproti zapadajúcemu slnku, čo sa už marcovo posunulo.
Snehuliaci neprežívajú. Obyčajne im hrniec z hlavy strhnú,
kopnú ich do brucha a rozmetajú hrudy.
Kto to robí? Možno naši vrstovníci. Jednoducho
zbehnú po schodoch a konajú.

Ďalej M. hovorí o počasí.
Všimla si rôzne príznaky jari. Čosi sa v nej
vystiera, je normálne naprogramovaná, prezimovala
s dvoma dcérami v byte, ktorý si vybrala
oproti zapadajúcemu slnku.

Je zdravá a darí sa jej
vpráci. Projektuje čosi. Zaujíma ju
byt na ešte lepšom mieste.
Dal by sa tento vymeniť? Kladie si otázku.

Zatiaľ teda samé výhry.
Za oknami opäť sneží. Sneh je máteriál
vhodný na čokoľvek.
Podotýkam, že budé i mrznúť.
M. sa mrazu vo svojom byte nebojí.

„Nem éli túl hóemberét az elmúlás," lányáról
mondta ezt M.
Hóemberre bámul ablakából
lenyugvó nappal átellenben, mely már márciusnyit moccant.
Hóemberek nem élik túl. Általában lerántják fejükről a fazekat,
gyomorszájon ütik őket és szétsöprik hantjaikat.
Ki tesz ilyet? Talán kortársaink. Lépcsőkön át
egyszerűen lerohannak és cselekszenek.

Majd időjárásról beszél M.
Tavasz előjeleit érzékelte. Kifeslett benne
valami, józanul programozott, két lányával
telelt át lakásában, melyet lenyugvó
nappal szemben választott.

Egészséges és munkahelyén jól megy
dolga. Valamit tervez. Egy még jobb
helyen fekvő lakás érdekli őt.
Lecserélhető ez? Teszi fel a kérdést.

Egyelőre tehát csupa győzelem.
Egy pillanat alatt újra havazni kezd. Embernek
való anyag a hó.
Megjegyzem, fagyni is fog.
Lakásában M. nem fél a fagytól.