Ondrej, Julo: Nosztalgia (Nostalgia in Hungarian)

Unavený som
z nastupujúcej tmy rodiaceho sa dňa
i zo sahary myšlienok

Unavený som
v spleti lanovia
i za rachotu padajúcich homolí

A pery vyprahnuté
hľadajú slabnúci tieň...
a dohára myseľ ťažkou vôňou,
telo sa do výšok skláňa...

Unavený som,
ale ako sa mám osviežiť v slnečných tmách,
keď zbohom mi zvoní od skál...

A pery vyprahnuté
už nič nenájdu v temnotách...

Chcem sa vrátiť do seba,
byť v blízkosti diaľok
a zamotaný v uzlíku tvojich prstov

Unavený som
a chcem sa vrátiť do seba
bez hraníc
a chcem zaspať v tebe

Elfáradtam
a születő nap elhatalmasodó sötétségétől
és a szaharai gondolatoktól

Elfáradtam
a szövevényes kötélzettől
és a leomló bércek morajától

Kiszáradt ajkam
tikkadtan árnyékot keres...
émelyítő illattal pislákol az értelem,
magaslatokba hajlik a test...

Elfáradtam,
de mi frissítene a napfényes sötétben,
hiszen a sziklák mögül harangom kongatják...

Kiszáradt ajkam
a sötétben már csak a semmire lel...

Vissza akarok költözni önmagamba,
közel a távolsághoz
ujjaid kévéjébe bogozva.

Elfáradtam
s vissza akarok költözni önmagamba
határtalanul
s benned elszenderülve