Ondrej, Julo: Visszatérések útja (Cesta návratov in Hungarian)

...kam kráčaš?....
Tam, kde nikdy nebolo detstvo,
Tam, kde už nikoho nestretne,
Tam, kde mu už nikto nepohladí jazvy tela i duše,
Tam, kde sa stratili všetky peklá i nebá jeho vekov
A tam, kde je všetko suché a vlhkým by malo byť...

Tvár sa mu vracia do seba
Voda do prameňa,
Slnko do tmy,
Mesiac do dňa,
Oheň do uhlíka,
Projektil do hlavne,
Dieťa do matky
a telo do hrobu...
A ja kam?!
Z núdze.
Z odvahy.
Alebo zo zbabelosti?

Pýtam si lístok možno do histórie
a viem,
že nebudem mať nikdy dosť vôle a odvahy na cestu,
z ktorej sa nedá vrátiť
aj keby som zaplatil sebou...

...hová lépdelsz?....
Oda, ahol sohasem volt gyermekkor,
Oda, ahol már nincs találkozás,
Oda, ahol már senki sem cirógatja test és lélek sebeit,
Oda, ahol az életkor minden pokla és mennye tovatűnik
S oda, ahol minden száraz bár nedvesnek kéne lenni...

Arca önmagába fordul
Víz forrásba,
Nap sötétbe,
Hold a napba,
Tűz a szénbe,
Lövedék puskacsőbe,
Gyermek anyjába
és test a sírba...
S én hová?!
Nélkülözésből.
Vakmerőségből.
Vagy csak gyávaságból?

Talán jegyet váltok a történelembe
és tudom,
hogy nem lesz elég akaratom és merszem az úthoz,
amelyről nincs visszatérés
még önmagam feláldozásával sem...