Ondrej, Julo: Szivárvány cseppenként (Dúha po kvapkách in Hungarian)

Neber mi moje trápenia,
neber mi moje sny,
neber mi moje JA,
keď stratila si sa v nekonečne
a čas sa vliekol s barlami.
.
Môžeš ma viniť zo zloby sveta,
pomstu písať do tváre,
dobrák nie som,
priznávam sa,

som len známy človek v neznáme.
Čo to za tiene obklopili ma to zrazu,
kto vtesnal sa do myšlienok,
kto daroval mi meč Damokla...
Búrka, hmla, lži,
a či pravda je to objednaná
alebo prúdy spomienok
alebo len pomedzi prsty piesok?

Ne vedd el szenvedéseim,
ne vedd el álmaim,
ne vedd el ÉNEM,
ha a végtelenbe vesztél
ahol az idő mankón vonszolja magát.

Megvádolhatsz a haragvó fénnyel,
arcomba irthatod a bosszút,
nem vagyok galamblelkű,
bevallom,

csak egy ismerős vagyok az ismeretlenben.
Miféle árnyak környékeztek meg hirtelen,
ki férkőzött a gondolatokba,
ki ajándékozta nekem Damoklész kardját...
Vihar, köd, hazugság,
vajon ez megrendelt igazság
tán emlékek vonulata
vagy csak homok az ujjak közt?