Samota Flatus vocis (Slovak)
Z môjho domu na Zámockú je presne toľko ako z Maratónu do Atén. Behám denne prekonávam seba idem na doraz ešte verím, že oznámim víťazstvo a mestskú bránu neotvorí smrť bežíš vedľa mňa a stále sa rozprávame akí sme si blízki ale dospelí a rozumní čo sú obruče šablóny na kruhy okolo nás už sa nezväčšujú ani nezmenšujú prečo sa dvakrát nepretnú v olympijskom sústredení presne nad sebou - zhora bod prečo zúčastniť sa znamená zvíťaziť v tejto hre kde je fair play tabu že štart a cieľ určujú smer ale smer určuje štart aj cieľ že zmeniť ho nestojí veľa síl bežíš vedľa mňa a stále sa rozprávame aj keď to stojí veľa síl pichá ma v bodku tvoja prítomnosť a súčasne neprítomnosť je jedna noha v nebi a druhá v pekle od prvého kroku také jednoduché a nezmeniteľné len striedať nohu pred nohu ty stále bežíš vedľa mňa aj keď zrýchlim aj keď ešte viac zrýchlim. Odo mňa k tebe je presne toľko ako od hradieb maratónu k hradbám Atén od teba ku mne je krok v úzkych večerných šatách. večer sa potom podpichujeme kto vyhral vešiame si na krk medailu ťahá ku dnu a prevracia z boka na bok večer čo večer posledná večera pánska jazda pri ktorej som sám. Uploaded by | Répás Norbert |
Publisher | PERFEKT |
Source of the quotation | V rukavičkách z vlastnej kože |
Bookpage (from–to) | 39-40 |
Publication date | 2013 |
|
|
Magány Flatus vocis (Hungarian)
Házamtól a Vár utcáig pontosan annyi mint Marathóntól Athénig.
Rohanok és naponta túlteljesítem magam padlóig nyomom a gázt még hiszem, hogy bejelentem a győzelmet és a város kapuját majd nem a halál nyitja mellettem futsz és folyton arról beszélgetünk mennyire közeliek vagyunk mégis felnőttek és bölcsek karikák azok a minket körülvevő körök mintái már nem növekszenek és nem is zsugorodnak miért nem metszik egymást kétszer olimpiai összpontosításban pontosan felettem - egy pont csupán ebben a játékban a részvét miért jelent győzelmet ahol a fair play tabu ugyan rajt és cél irányt szabnak meg de az irány rajtot és célt vezérel bár ennek megváltoztatása nem kerül sok erőbe mellettem futsz és folyton beszélgetünk kerüljön bármennyi időbe egyidejű jelenléted és távolléted oldalam szúrja egyik láb mennyben másik pokolban már a kezdő lépéstől oly egyszerű és megváltoztathatatlan csak helyezgetni kell lábat láb elé még mindig mellettem futsz akkor is ha gyorsítok akkor is ha még jobban gyorsítok.
Tőlem hozzád pontosan annyi mint Marathón várfalától Athén várfaláig. tőled hozzám egy lépés a szűk estélyi ruhában.
aztán este bosszantjuk egymást melyikünk nyert nyakunkba érmet akasztunk mely a mélybe húz és csípőről csípőre fordít estéről estére utolsó vacsora férfi hadjárat melyben magamra maradtam.
|