Žembera , Juraj: Vers is (Aj báseň in Hungarian)

Krása zaberá priestor
preto je v čase.
Bohovia robia okolo nej kolo kolo mlynské
a keď si čupnú a pustia sa –
krehkosť nie je vina polámaného – 
je vidieť ponad ich hlavy
počasie ktoré nič neovplyvní
a detská radosť
raz dáždnik raz slnečník
raz lupa ďaleko slnku blízko koži
raz veľký hrniec na dažďovú vodu
plachetnica ktorú ťahá za sebou Cháronov čln
s protivetrom v hlavnej plachte.
Aby nezovšednela nosí sa vo vrecku
bratových nohavíc po staršej sestre.
Krása sa nezmestí do kože
preto je medzi ľuďmi
medzi prstami
kým sa bohovia držia za ruky...

Je nástroj. Aj tá časť skrytá do pilín
čo sme ako splín na zdravie dopili.

Kellemnek tér dukál
ezért időben él.
Körötte istenek lánc, lánc, eszterláncot járnak
s mikor lekuksolnak és elengedik egymást
– letörtnek nem bűne a törékenység –
semmit sem befolyásoló időjárás
jelenik meg fejük fölött
és gyermeköröm, mely
egyszer esernyő máskor napernyő,
naptól messze bőrhöz közel egyszer nagyító
máskor meg öblös esővizes fazék,
vitorlás melyet Kharón[1] vontat maga után
fő vitorlájában ellenszéllel.
Hogy ki ne fakuljon, bátyó idősebb nővértől
örökölt nadrág farzsebében viselik.
Nem fér bőrébe a kellem,
ezért van emberek között,
ujjak közt,
míg istenek egymás kezét fogják...

Forgácsba rejtett darabja is eszköz,
melyet egészségünkre vágyként ittunk ki.