Strážay, Štefan: Képmás (Portrét in Hungarian)

Exteriér nejasne prechádza do interiéru,
krajina je podrobná, mohla by pripomínať
detský alebo čínsky obrázok: detaily,
ani podstatné, nie sú všetky. Čas zúčastnených
je pre každého iný, neminulý, neprítomný.
Osvetlenie z viacerých miest, môže sa meniť
jeho intenzita. V určitej potemnenosti
mohli by vyniknúť svetlejšie plochy? Prostredie
je možno spoločné. Mnohé sa sústreďuje
na niekoho, kto chýba na snímke. Nie je to
ona, ona ani ja. Namiesto sentimentu
snímka je kolorovaná: trochu banality,
belasou, čiernou. A nejde o lyriku.

A külső tér halványan egybecseng a belsővel,
részletes táj, gyermekrajzot vagy
kínai metszetet is felidézhetne: némely
részlet figyelmen kívül hagyható. A szereplők
más korokból jöttek, nem a múltból s nem a jelenből.
Több forrásból áradó fény, ereje ingadozhat.
Homálynak bizonyos árnyalata hangsúlyosabbá
tehetné a letisztult felületeket?
Meghittnek tűnő összhatás. Apró részletek
idéznek valakit, kinek emléke képről lemaradt.
Nem ő nem én, egyikünk sem. Meghittséget pótlol
a színes kép: fűszerezve némi közhellyel, azúrkékkel
és feketével. A hangsúly nem a költőiségen van.