This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Bešić, Alen: Dél (Podne in Hungarian)

Portre of  Bešić, Alen

Podne (Serbian)

Paziš kome se pričaš i ko te svjedoči. Jer, sa
svakom riječju što promine u druge manje te
ima. Slutiš kako se, u tami hladnih odaja, lјušte
slova zaboravlјenog lјetopisa. Pohranjuješ slike
kao sjeme egzotičnog bilјa, čekajući strplјivo 
iz herbarijuma da prolista. Utvarno sam, ispijaš
orošenu čašu rizlinga, i pomišlјaš da prava poezija
vjerovatno prebiva u jednostavnosti koju nikako da
dosegneš: u nasušnoj očiglednosti kriške hlјeba na stolu,
očaravajućoj običnosti zdjele maslina, neporecivoj toplini
kamene klupe na koju polažeš dlan. Odjednom –
podne. I zaista, kako ne zavidjeti oku na čistoj
blagovijesti, na plavetnilu što rezbari konture zvonika
u kom se opet sabira tišina? Jato golubova poput
crnog sazviježđa u divlјoj spirali odmiče van
pogleda, svijesti, pamćenja. I jedan se srebrni balon,
ispušten od straha, otiskuje niz agoniju odjeka.
Bezglasna, podrhtava sjenka sunčanog sata.



Uploaded byFehér Illés
PublisherJU “Ratkovićeve večeri poezije” Bijelo Polje
Source of the quotationHronika sitnica
Bookpage (from–to)53.
Publication date

Dél (Hungarian)

Arra figyelsz, kinek mesélsz és ki tanúsít. Mert
minden másokba veszett szóval kevesebb
vagy. Sejted, a rideg terem mélyén, az elfeledett
évkönyvről hogyan peregnek a betűk. A növénygyűjteményben
türelmesen virágzásra váró forró égövi magként
tárolod a képeket. Kísértetiesen egyedül iszod
az izzadt pohárból a rizlinget és arra gondolsz, az igazi
költészet valószínű az általad el nem érhető egyszerűségben
rejlik: az elemi valóságban kenyérszeletek  az asztalon,
a csodás megszokottban olajbogyóval tele tálak, a vitathatatlan
melegben kőpadok, melyekre tenyerelsz. Egyszerre –
dél. És valóban, irigylésre méltó a szem ott, azon
a tisztáson, a harang kötvonalait véső kékségen,
melyben ismét a csönd halmozódik? A galambseregek
fekete csillagképekként vad csigavonalban tűnnek el
a tekintet, a tudat, az emlékezet elől. És egy félszből elengedett
ezüstléggömb a visszhang halálküzdelme mentén halad.
A napóra nesztelen, remegő árnyéka.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap