Šolaja, Zoran: Szabómérték (Krojačeva mera in Hungarian)

Sve se menja, način razmišljanja,
stavovi, ukusi, standardi. Predrasude su otporan
„virus”, to kad vam neko govori kakvi ste jer „on”
to zna. Ja volim ljude koji se bave tuđim životima
jer je humano voleti nekoga ko ne postoji. Postoji u pričama
o drugima, tako živi, tako i umre, sa nepristojnom količinom
vazduha koju je potrošio. Ne postoje njegove želje ni uspesi,
postoji samo želja da neko drugi bude ocrnjen i to je taj „zdenac”
iz koga se napaja. Zato volim takve ljude koji su senke nekoga ko je mogao
biti čovek, da se znao uspraviti ali pak što si bliže tlu potres te teže obara 
zato im je bolje tako. Samo ne znaju da uzmu meru i u pravu je Georg
Bernard Shaw to može samo... krojač.

Minden változik, a gondolkodásmód,
az álláspontok, az ízlés, a standardok. Ellenálló „vírus”
az előítélet, az amikor valaki más beszél rólad, mert „ő”
tudja. Szeretem az idegen életekkel foglalkozó embereket,
mert emberséges a  nemlétezőt szeretni. A másokról szóló
mesében létezik,  így  él,  így  is  hal  meg, a szemérmetlen
mennyiségű elfogyasztott levegővel. Kívánsága, sikere nincs,
egyetlen vágy élteti, valaki más becsmérlése és ez az a „forrás”
amiből táplálkozik. Ezért szeretem azt,  aki egy egyenesen állni tudó ember
árnyéka  lehet,  ám  minél  közelebb  vagy a talajhoz, annál nehezebben sújt
a földrengés, ezért nekik jobb így. Csak mértéket nem képesek venni Georg
Bernard Shownak igaza van, ezt csak a szabó tudja...