Živančević, Nina: Ha meghalsz (Ako umreš in Hungarian)

Ako umreš u maju
ili kasno u avgustu,
a miris ti u rukama mojim,
neka tako bude.
Ako me ostaviš na cedilu i zima je,
a nikoga da mu se požalim nema,
neka tako bude.
Ako tvrdiš da nam ljubav beše lepa,
a hrabrost velika,
neka tako bude.
Ako kažeš da smo se sreli
i upravo okrenuli peščanik
naopako, al' ipak prekasno,
neka tako bude:
Ali ako ništa ne prozboriš
već samo nastaviš da zuriš u mene
i pitaš me da li tako treba - jeste, treba,
neka tako bude; srešćemo se sigurno
u sledećem životu, i bićemo sveže zvezde
i gorko cveće, sjedinjeni, uvek zajedno,
ako nam se prohte,
neka tako bude.

Ha még karomon illatoddal
májusban vagy
augusztus végén meghalsz,
ám legyen.
Ha éppen télvíz idején hagysz el,
mikor senki sincs, akinek panaszkodhatnék,
ám legyen.
Ha állítod, szerelmünk szép volt,
meg bátrak is voltunk,
ám legyen.
Ha azt mondod, találkozva
a homokórát visszájára
fordítottuk, de már későn,
ám legyen.
De ha semmit sem szólsz,
ha továbbra is némán bámulsz
és megkérded így kell-e – igen, így kell,
legyen így, a következő életben
biztosan találkozunk, friss csillagok leszünk,
keserű virágok, összefonódva, mindig együtt,
ha kedvünk tartja,
ám legyen.